2008. október 15., szerda

Bemutatom a fazekaimat

Amikor a jobb oldali nagy kék fazekat vettem Szentendrén, az eladó megkérdezte, hogy mire akarom használni, mert látta, hogy másképp nézegetem, mint a többiek. Bevallottam az igazat. Káposztát akarok benne főzni. Igen csodálkozott, mert ezeket a gyönyörű edényeket mások esernyőtartónak, kaspónak, vagy egyéb dísztárgynak használják. Nem értem miért. Talán azért, mert nem tudják, hogy mit hagynak ki ezzel. Láttam már kertben álló teljesen ép fazekat virágokkal teleültetve, és a gazdája büszke is volt rá, mert - mint mondta - milyen szép alakja van. Pedig ha tudná, hogy nem az alakja a legjobb tulajdonsága a fazéknak... Azt is hallottam már, hogy azért nem használunk kerámia fazekat, mert nem lehet feltenni a tűzhelyre, nem bírja a hőt. Az igaz, hogy a tűzhelyre nem lehet feltenni, de 1200 fokot biztosan kibírt az égetésnél, miért ne bírna ki 200-at főzés közben a sütőben. A képen látható összes fazék belefér a sütőbe is.




Elmondom, mire használom őket. A jobb oldali nagy fazekat töltött káposzta főzésre, de csak akkor, ha sokat akarok főzni. A sorban mellette lévő kiváló töltött káposztának, sóletnek és a kedvenc ételemnek, a bablevesnek. Lencsefőzeléket is szoktam szilveszterkor csinálni benne. A középső vászon fazék (kívül-belül mázatlan) sok sóletet főzött, aztán egy szerencsétlen mozdulatnak következtében megrepedt. Most dísztárgy. A balra mellette lévő edény csak belül mázas, bableves specialista, és a bal oldali viszonylag új edény eddig csak egy töltött káposztát adott.




Azért fogalmazok úgy, mintha az edények főznének, mert meggyőződésem, hogy így is van. Mi adjuk az alapanyagokat, meg az energiát, és az edény hozzátesz valamit, amitől az étel egészen egyedi lesz.




A második képen láthatók a kisebb fazekak. Közülük elsőként a jobb oldalon állót emelném ki, mert az nagyjából 150 éves alföldi fazék, belül mázas. A nagyszüleimé volt. Amikor megkaptam, már régen nem főztek benne semmit, nagyon elhanyagoltnak tűnt. Először tele vízzel betettem a kemencébe, hogy lássam nem szivárog-e, és hogy a szennyeződések lejöjjenek. Azt ugyanis tudni kell, hogy az ilyennek a gazdája soha nem mosogatja vegyszeres vízben. Nagyon szépen leégett róla a rárakódott porréteg, és látszik újra a mintázata is. Az alján előtűnt a fazekas mester aláírása. És nagy örömömre nem szivárog, egy kisebb csorbaságot nem számítva teljesen ép. Ebben a legjobb a bableves és a töltött káposzta. Ha csak magunknak főzök, akkor ezt használom. A sötét külső színt a sok főzés adja. A bal oldali hasonló fazék öt évvel ezelőtt új volt, a külseje már ennek is sötétedik. Remélem, még sok évig főz majd egyre finomabbakat.




Az elől baloldalon álló edény samottos agyagból készült, így nagyobb hőterhelést is kibír, például lehet parázsba rakni. Kipróbáltam, de meg kell mondjam, az étel finomabb, ha lassan fő. További érdekessége még az edénynek, hogy egy fazekasnőtől vásároltam, akinek külön meg kellett ígérnem, hogy tényleg főzni fogok benne. Ezúton jelentem: betartottam.

Nincsenek megjegyzések: